|
    |
Egy napon a Mama elküldi Piroskát az erdőbe, hogy ebédet vigyen a Nagymamának, s a kislány útközben találkozik a Farkassal. Miféle anya az, aki a rengetege küldi kislányát, holott tudja, hogy ott hemzsegnek a farkasok? Miért nem megy ő maga, vagy legalább miért nem kíséri el Piroskát? Ha a Nagymama valóban olyan gyámoltalan és beteg, akkor miért hagyja őt egyedül a távoli kunyhóban? Ha pedig Piroskának mindenképpen egyedül kell mennie, miért nem figyelmezteti őt, hogy ne álljon le farkasokkal trafikálni? A történetből világosan kitűnik, hogy Piroskának soha senki nem mondta, hogy az ilyesmi veszélyes. Ilyen ostoba anya nincsen, ezért élhetünk gyanúperrel, hogy talán meg akart szabadulni a kislányától. Persze azért ritka egy liba ez a Piroska is: hogyan lehetséges, hogy miután megnézi a Farkas szemét,fülét, mancsait és fogait, még mindig azt hiszi, hogy ő a Nagymama? És vajon miért nem menekül el hagyatt-homlok? Meg hát, valljuk meg, elég galád kis lény lehet az olyan, aki köveket gyűjtöget, hogy majd a Farkas hasába gyömöszölje őket. Egy jóérzesű kislány semmi esetre sem állt volna meg virágot szedni, hanem azt gondolta volna magában:"Ez a disznó meg fogja enni a nagymamámat, ha nem keresek sürgős segítséget." A Nagymama és a Vadász sem állnak minden gyanún felül. Ha a történet drámai alakjait valós személyeknek tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy mindegyiküknek megvan a maga sorskönyve, és élete Marslakó-szemszögből nézve nagyon is összefonódik. 1.Az Anya szemmel láthatóan arra törekszik, hogy "véletlenül" elveszítse kislányát, de legalábbis valami ilyesmit szeretne sóhajtozni: "Hát nem borzasztó, hogy az ember még csak le sem mehet sétálni a parkba anélkül, hogy ott ne ólálkodna egy farkas" stb. 2. A Farkas ahelyett, hogy nyulakat meg hasonlókat evett volna, kicsikét túllőt a célon, és tudnia kellett, hogy ez nem vezet jóra, tehát mintegy kihívta maga ellen a sorsot. Fiatalkorában valószínűleg Nietzschét vagy hasonlót olvasgathatott (ha tudott beszélni és meg tudta kötni a fején a Nagymama sapkáját, hát miért ne tudhatott volna olvasni is?), és valami ilyesféle mottó szerint élhetett: "Élj veszélyesen, és halj meg dicsőségesen!" 3. A Nagymama egyedül él, és nyitva hagyja az ajtaját, mintha arra várna, hogy valami érdekesség történjen, olyasmi, ami soha nem eshetne meg, ha a családja körében pergeti napjait. Lehet, hogy éppen ezért nem költözött hozzájuk vagy legalábbis a szomszédságukba. Minthogy Piroska még igencsak kicsi, a Nagymama is valószínűleg elég fiatal lehet ahhoz, hogy kaland után sóvárogjon. 4. A Vadász napnál világosabban a Megmentő szerepét játssza, olyasvalakiét, aki szívesen túlórázik annak érdekében, hogy helyes kislányok előtt villoghasson ellenfelei legyőzésével: jó kis kamaszsorskönyvet jelenít meg. 5. Piroska elég kifejezetten értésére adja a Farkasnak, hol találhatja meg újra, és még ágyba is bújik vele. Semmi kétség, a "Megerőszakolósdi" nevű játszmát játssza, a dolog végén pedig kifejezetten elégedettnek tűnik. Az igazság az, hogy a történet minden szereplője kalandot keres, mégpedig bármi áron. Ha a végén névértéken vesszük a nyereséget, akkor az egész jól kitervelt akció csak azért történt, hogy átverjék a Farkast, hogy előbb ő higgye, hogy mindenkinek túljárt az eszén, és ehhez Piroskát használták csaléteknek. A sztori tanulsága így hát nem az, hogy ártatlan kislányok tartózkodjanak a farkasoktól hemzsegő erdőben történő mászkálástól, hanem az, hogy a farkasoknak kell óvakodniuk az ártatlan kinézetű kislányoktól és azok nagymamáitól; röviden, a farkasnak nem tanácsos egyedül az erdőbe merészkedniük. Ugyancsak felmerül az az érdekes kérdés is, vajon mivel múlatta idejét az édesanya, miután egy teljes napra megszabadult a kislányától. Ha mindez túl cinikusnak vagy malackodóan viccesnek tűnik, nézzük meg, hogy viselkedik Piroska a valóságos életben A kulcskérdés az, hogy ilyen anya mellett, ilyesféle élmények birtokában hogyan viselkedik az immár felnőtt Piroska. |